, (ki-ejtés) 1) Cselekvés, midőn valamit tulajd. ért. kiejtünk, azaz kiesni hagyunk, engedünk. 2) Átv. ért. azon mód, melylyel a szókat kimondjuk. Tiszta, hibátlan értelmes kiejtéssel birni. Magyaros kiejtéssel beszélni latinul, francziául. Hibás kiejtéssel olvasni az idegen neveket. Kiejtéséből észrevehető, hogy nem született magyar. Palóczos, dunántulias, tiszamellékies kiejtés.