, (ki-fogy) ösz. önh. 1) Dologról szólva, am. bizonyos mennyiség részeként, egymás után eltünik, valahonnan kivesz, s mintegy kifoly. A víz kifogyott a kádból. A bor kifogyott a palaczkból. A liszt kifogy a zsákból. A szalonna, zsír kifogy a kamrából. 2) Személyre alkalmazva am. valamije lassan-lassan, részletesen elvész, elmúlik, elkallódik, eltünik. Kifogyott mindenéből. Kifogy pénzéből, költségéből. Kifogy az időből. Tavaszig minden eleségéből kifogyunk. V. ö. FOGY.