, KIFOGYHATLAN, (ki-fogyhat[at]lan) ösz. mn. Ami nagy bősége, sokasága miatt ki nem fogyhat. Kifogyhatatlan kútforrás, sóbánya. Kifogyhatatlan beszédű ember. Kifogyhatatlan kegyelmű, jóságu Isten. Kifogyhatatlan tenger. Néha túlzott értelemben am. igen sok, bőséges, gazdag. Kifogyhatatlan kincstár. Határozóként: kifogyhatatlan állapotban, kifogyhatatlanul.