, (ki-engesztel) ösz. áth. Valakinek harangját lecsillapítja, boszúját megszelíditi, s kedélyét engedékenynyé, hajlandóvá teszi, vagy rábirja, hogy az érdemlett büntetést elengedje. Kiengesztelni a megbántott szüléket. A vétkek által megbántott isteni igazságot bánattal, megtéréssel, imádsággal, bőjtöléssel kiengeszelni. V. ö. ENGESZTEL.