, (ki-emelkědik) ösz. k. Emelkedve a többi közől vagy bizonyos térszín fölött kitünik, felmagasodik. A fenyűk kiemelkednek az iharok és bükkök közől. A tornyok kiemelkednek a többi épületek közől. Átv. ért. alacsony állapotból, sorsból magasabbra jutván, kitünővé leszen. Ész, vitézség, iparkodás által a köz emberek sorából kiemelkedni.