, (ki-emel) ösz. áth. 1) Valamit vagy valakit emelve kivesz, kivisz valahonnan. Kiemelni valakit a kocsiból. A gyermeket a bölcsőből, a beteget az ágyból kiemelni. Kiemelni a zsákokat a magtárból, dereglyéből. Kiemelni a megsülyedt szekeret a sárból. 2) Átv. ért. szóbeli vagy irásbeli eléadásban bizonyos pontokat, tárgyakat a többi közől különösen kitüntet, hogy a hallgatóra vagy olvasóra annál inkább hassanak. V. ö. EMEL.