, (ki-ázik) ösz. k. 1) Annyi nedvet szí magába, hogy több már nem fér bele, s kifoly, kicsepeg belőle. A sok eső miatt kiázik a föld. A fenékvíz miatt kiáznak a rétek, legelők. 2) A sok nedv által szétbomolva, meglágyulva, helyéből kimozdúl. Kiáznak a vetemények, midőn a sok eső miatt kidőlnek. Addig iszom, míg a fogam ki nem ázik. (Bordal).