, (ki-fejlik) ösz. k. Tulajd. szoros ért. mondjuk oly tárgyról, mely bonyolitva, kuszálva, összeszőve, hajtva, göngyölgetve volt, midőn egyes részei, rétegei, szálai, rostjai, fonalai stb. kioldódnak, s kitünőkké, láthatókká lesznek. Kifejlenek hüvelyeikből, beczőikből, tokjaiból a magok. Bonczolás által kifejlenek a belek. Kifejlik a czérnagombolyag. Kifejlik a ruha, midőn varrása elszakad. Vezérnyszóra kifejlenek a tömegben álló seregek. Átv. ért. mondják elvont szellemi tárgyakról is. Az ész, jellem, s bizonyos ösztönök, vágyak, szenvedélyek idővel fejlenek ki. Ezen fiúban az ész, és dicsvágy korán kifejlett. V. ö. FEJLIK és FESLIK.