, (ki-fejez) ösz. áth. Átv. ért. gondolatot, eszmét, fogalmat, itéletet, elmélkedetet, mint afféle elvont dolgokat, érzékekre ható jellel, pl. szóval, arczvonással, taglejtéssel kitüntet, s mintegy megfoghatóvá tesz. A gondolatokat szabatos, határozott értelmű szóval kifejezni. Akaratát, véleményét egy szemhunyoritással, fejhatással kifejezni. Az ügyes némajátékos sokat értelmesen bir kifejezni. Visszatérő névmással, am. kimagyaráz, kifejt, értelmez. Ő nem képes jól kifejezni magát. Átvitetik a müvészetekre is, pl. zenére, festészetre, szobrászatra stb. pl. A zene kifejezheti a lágy, gyöngéd, vad, kemény érzelmeket. A jó arczkép kifejezi az eredetinek jellemét stb.