, (ki-et-len) egyike azon szóknak, melyekben a len magában, s ,ki-et nyilvánságosan ,ki-es helyett áll, minthogy sem a -lan, -len sem az -atlan, -etlen nem szokott elvont gyökhöz járulni); mn. tt. ietlen-t, tb. ~ék. Ami nem kies. Kietlen rút, kietlen nagy (Szabó Dávid); nevezetesen, helyre, vidékre, tájra vonatkozólag, am. zordon, vad, puszta, természeti és mesterségi szépség nélkül való. Kietlen vidék. Kietlen homokos sivatag. Használtatik főnevül is, s am. lakatlan, miveletlen pusztaság. Én vagyok kietlenben ivöltőnek szava. (Münch. cod. Márk I.) Ivöltőnek szava kietlenben (U. ott. Luk. III.). V. ö. KIES. Határozóként am. kietlenül, zordonan.