, (ki-dolgoz) ösz. áth. 1) Valamely nyers anyagot, terményt, vagy idomtalan testet bizonyos czélra, mesterséges munkával kialakít, kiidomít. Kidolgozni a bőröket cservízzel, csávával, mészszel. 2) Mondjuk szellemi tárgyakról, müvekről is, mennyiben azokat készen eléállitjuk. Kidolgozni valamely beszédet, értekezést, regényt. 3) Valamit utána járás kelés által végrehajt, kieszközöl. Bizt csak rám, majd kidolgozom én azt, minden jó lesz.