, KIDERÜL, (ki-derűl) ösz. önh. 1) Tulajd. ért. a levegő vagy ég a ködből, felhőből kitisztúl, s világossá lészen. Fúj már a szél, majd kiderűl. Ellentéte: beborúl.
"Ki kiderű(l), meg beború(l),
Csak az én szívem szomorú."
Népdal.
2) Átv. ért. mondjuk a kedélyről, midőn a bútól bánattól, fájdalomtól, s más kedvetlen indulatoktól megválva kividámúl. Kiderült az arcza. 3) Átv. ért. valamely ismeretlen, homályos dolog, vagy titok világos tudomásra jön. A mondottakból kiderűl, hogy
Ártatlansága kiderült.