, (ki-dob) 1) Valamit úgy dob el, hogy bizonyos téren, vonalon kivűl essék. Kidobni valamit az ablakon. Kidobni a laptát. A rohadt gyümölcsöt kidobni a jók közől. 2) Átv. ért. kidobni a pénzt, am. oly hasztalanul kiadni, mintha kidobtuk volna. Kidobni valakit az ajtón, a társaságból, am. kitaszigálni, kiűzni, kihajtani, vagyis úgy tenni vele, mint afféle kellemetlen jószággal, melyet ki szoktunk dobni. V. ö. DOB, ige.