, KICSINYITŐ, (ki-cs-i-ny-ít-ő) mn. tt. kicsinyítő-t, tb. ~k. Aki vagy ami valamit kicsinyít. Különösen nyelvtani ért. oly képző vagy szó, mely a gyöknek vagy törzsöknek értelmét kicsinynyé teszi, pl. acs ecs, ka ke, s összetéve acska, ecske, kicsinyítő képzők; a kövecs, uracs, leányka, asszonyka, lovacska, szépecske, szebbecske, nagyocska, kicsinyítő nevek. Gyakran kicsinyít az i is, leginkább a keresztneveknél, mint: Erzsi, Peti, Laczi, Zsuzsi. Máskép: kicsinyěző.