, KICSÍNY, (kics-i-ny, lehet: kis-nyi is) mn. tt. kicsiny-t, tb. ~ek. Kisebbítve: kicsinyke v. kicsinyded. Gyöke egy a kicsinyező ke képzővel, módositva ki (mely sínai nyelven önálló szó, s am. modicum, parvum, infans), vagy kü; honnan keves, keskeny, kis, kicsi, és a régies küs, küsded származékok. Ide tartozik egy igen apró halnak neve: kisz. A ki gyökből fokozatosan lett ki-s, ki-s-i, ki-s-i-n, ki-s-i-ny, s csengősebb hangon kicsi, kicsin, kicsiny, épen úgy mint: al, al-as, al-as-on, al-as-ony, alacs, alacson, alacsony. Az idegen nyelvekben a kicsi, kicsiny szókhoz legközelebb áll a török kicsi, kücsük, csagataj kicsik (Abuska), persa kihcse, héber ; finnül itset (piczi). Kis szóval különösebben egyezik a persa kih. A kis és kicsiny egyértelmüleg használtatnak ugyan, de világos, hogy az eredeti: kis; mert először: ez fokoztatik, nem a kicsiny; tehát kisebb, nem: kicsinyebb; másodszor: a századokon által hozzánk jutott vezetéknevek, pl. Kis Péter, Kis Pál, Kis János, nem: Kicsiny Péter, Pál stb. szintén arra mutatnak; harmadszor, több százra menő helynevek előtt jelzőül nem kicsiny, hanem kis áll, pl. Kiskunság, Kisvárda, Kiskőrös stb. Hátha még a kisebb helyek, dűlők, erdők stb. neveit is ide veszszük? Innen van az, hogy maiglan köz szokás szerént az illető név előtt közvetlenül kis a jelző, nem kicsiny, pl. kis ló, kis kutya, kis macska, kis kés, kis kard, kis olló, kis asztal, kis ajtó, kis kéz, kis láb, kis ujj. Eléfordúl ugyan néha a kicsiny is jelzőkép, de vagy a közmondásokban és versekben vagy hangidom végett, pl. Kicsiny csikó nagy derestűl, hámot húzni tanúl restül. Kicsiny ember sem szalmaszál. Kerek erdő kicsiny ház, Édes szivem mit csinálsz? vagy hangzatosság végett, mint: kicsiny hitű, kicsiny szivű, kicsiny lelkü. Ugyan ezen hangzatosság keresése az ok, miért kicsiny jelzővel élünk, valahányszor azt az illető névtől elszakasztjuk, vagy utána teszszük, pl. Kicsiny a bors, de erős. Kicsiny a lány, férjhez kérik, nem mehet. Kicsiny volt akkor a folyó, mikor átgázoltuk. Ha fiam kicsiny nem volna, katonának adnám. Ez a város nem olyan kicsiny, mint gondolám. Így élünk vele ugyanazon okból akkor is, ha az illető főnév csak alattomban értetik a mondatban, pl. Tartsd meg te a nagyot, én beérem a kicsinynyel. A nagyok közől elválasztani a kicsinyeket.
Értelmök, mindkettőjöket összevéve 1) Aminek terjedelme más testekhez képest aránylag csekélyebb, kevesebb, ellentéte: nagy. Kis város, kis falu, kis ház, kis szoba. Kis erdő, kis folyó, kis hegy. A szekerem nagy, lovaim kicsinyek. A mi határunk kicsiny. Még kicsiny voltam, midőn az történt. Vagyon itt minden, kis szita, nagy szita. (Km.). Sok kicsinyből halom nő. (Km. Angolul: many a little makes a mickle). Innen arányt jelentő mértékül használtatik. Kicsinyre szabni a ruhát. Kicsinynyel beérni. Kis kenyér ez két napra egy embernek. Kis adagokban osztani ki az ételeleket. 2) Mondjuk számról, mely aránylag kevés mennyiségü. Kis számmal lenni. Kis sereggel nagyobb ellen győzni. Kísérete kicsiny volt. Ez a csorda kicsiny, de amaz még kisebb. 3) Mondjuk a belerőnek csekély voltáról. Kis lélek, kis lelkü, kislelküség. Kicsiny hitü, Kicsiny szivü. 4) Mondjuk dolgokról, melyek csekély nyomatékkal, hatással, eredménynyel birnak. Kis hiba történt. Kis kérelmem van. A baj nem oly kicsiny, mint gondolók. A kezdet ugyan kicsiny, de nagy eredménye lehet. 5) Néha, am. keves, vagy nem elegendő. Kicsinyben (= kevésben) múlt, hogy meg nem haltam. Kicsiny hija volt, hogy el nem fogtak bennünket. Ez az akol annyi marhának kicsiny. Ez a csizma nekem kicsiny. 6) Némely szolgálati vagy hivatali nevek előtt am. alárendelt, másod rendbeli, kezdő, ujoncz. Kis biró; átv. ért. lelkiismeret. Kis pap. Kis béres, kis bojtár, kis dajka. 7) Nyájas, szives szólitásokban am. kedves, szeretett. Hová hová kis leány? Jer ide kis szivem. Ó te kis angyal. Édes kis galambom.
"Szerelmes bohó kis bojtár.
Vitkovics.
A kis és kicsiny még ezen kicsinyező alakokban is divatozik: kicsid, kicsike, piczi, piczike, piczin, piczinke, pindurka, pirinyó, piczurka, melyeket összehasonlitva igen valószinü, hogy a lényeges alaphang maga az i (módositva e ü), mert az i legmozgékonyabb, legélénkebb, s legközelebbi hangzatu magánhangzó, valamint azon tárgyak is, melyeket kicsinyeknek hivunk, kivált az állatok, mozgékonyabbak, élénkenyebbek, és kedvesebbek a nagyoknál. Innen a keresztnevek nyájasabb és kicsinyező vagy fiatalitó módositása i végzet által jellemeztetik, mint: Pisti, Jani, Pali, Kati, Erzsi, Juczi. Innen az állatokat édesgető: pipi, cziczi, maczi, poczi, czoczi, lili, beczi, biri, buri szók is.