, (ki-ejt) ösz. áht. Amit fogva tartott kiesni hagyja, engedi. Kiejteni valamit a kézből. A könyvet hón alól kiejteni. A repülő sas kiejtette körmei közől a zsákmányt. Az eb kiejtette szájából a konczot. 2) Átv. ért. valamit kimond, nyelvén kiereszt. Alig tudja kiejteni a szót. A franczia szókat hibásan ejti ki. Értelmesen, tisztán, hangosan kiejteni a szókat. 3) Csalóközi tájejtéssel: kiejteni a szemetet, port, am. kisöpörni. Ejtsd ki, édes leányom, ebből a szobából ezt a szemetet. Alsó Vágmellékén keményebb értelemben: kisujt. "Karapold (vízzel hintsd) be a szobát, és sujtsd ki."