, (ki-csap) ösz. önh. 1) Rendes vonalból félre, s mintegy csá-ra csálé-ra tér. Kicsapni az útról. Átv. ért. az erkölcs útjáról kitér. Ezen menyecske nagyon kicsap. 2) Átv. ért. mondjuk hadseregről, midőn valamely zárt helyről kitör, kirohan. Az ellenség kicsapott a sánczból, a várból. Mondjuk továbbá tűzről, vízről, midőn határán túl terjed. Kicsapott a láng a kürtőn. Kicsapott a víz a partokon.