, (ki-böffent) ösz. áth. Átv. ért. a kutyáról vett hasonlatosság szerént am. valamely titkot nem rendesen kifejlett beszéddel, hanem egy-két véletlen szóval, s mintegy akaratlanul elárul, valamint midőn a kutya nem ugatozva, hanem csak egy böff hang által gyaníttatja az illetőkkel, hogy valamit érez, amit megugatnia kellene. Jó kedvében, borozás közben kiböffentette, hogy mi szándékkal van. Csak aljas beszédben vagy irásmódban használható kifejezés.