, (ki-bontakozik) ösz. k. Élő tárgy vagy személy vagy ennek munkássága közbejöttével valamely más dolog is bonyolított, zavart, kuszált állapotából mintegy saját erejéből v. saját erejéből is fejlik, s rendes állapotra vergődik, bizonyos nyűgtől, akadálytól megmenekedik, mintegy magamagát kibontogatja. Az öszvekeveredett lovak ismét kibontakoztak. A szövevényes ügy, kerdés, vitatkozás kibontakozik. A tövisek, tüskék közől kibontakozni. Különböző: kibomlik. V. ö. BONTAKOZIK, BONTOGAT.