, (ki-bélel) ösz. áth. 1) Ruháról mondják, midőn kelméjének belső oldalára egy másféle kelmét varrnak, hogy tartósabb vagy melegebb legyen; vagy az ily két rét közé még más valamit tesznek, hogy a hideg ellen szolgáljon, vagy a termetet, testet idomítsa. A nyári ruhát selyemmel kibélelni. A téli öltönyöket gyapottal kibélelni. A ruha mellét, a katonanadrág szárát úgynevezett katonafolttal kibélelni. 2) Szélesb ért. bútorokat belülről hozzájok ragasztott lapokkal vastagítja vagy kelmével kitömi. Kibélelni a szekrényt. Kibélelni a székeket, pamlagokat.