, (kics-i-d) mn. tt. kicsid-et. A kicsi-nek kicsinyezője, melyben a d nem helyet, hanem tulajdonságot jelent, s nem más mint az átalakúlt s v. sz, mintha volna: kicsis. Hasonlóan gyöngéd am. gyöngés, hoszszúd am. hoszszús v. hoszszas. "A tátos pedig megsirült mind (= mint) a forgószél, s kicsid üdő mûva a fődre toppantott. (Székely népmese, Kriza J. gyüjt.)