, KIBORUL, (ki-borúl) ösz. önh. 1) A borúból, homályból, sötétségből kifejlődik, kitisztúl, kitünik. Kiborúl az ég; szokottabban: kiderűl. 2) Mondják oly folyó, híg vagy oszlékony testről, mely borítékjából vagy edényéből felfordulás által kiömlik, kidől. A földöntött kosárból kiborúlt a dió. Mondják ezt is: kiborulni a feldőlt kocsiból.