, (ki-bont) ösz. áth. Általán, ami öszve volt kötve, vagy bonyolitva, annak részeit egymástól elválasztja, s ami rejtett, vagy hozzáférhetlen volt, kitárja. Kibontani az öszvegöngyölgetett holmit. Kibontani a bekötött batut, zsákot. Kibontani az ostort, korbácsot, a befont hajat, üstököt. Kibontani a dunyhát, vánkost, párnát. V. ö. BONT.