, (ki-bocsát) ösz. áth. 1) Valakit v. valamit azon helyből, térből, hol zárva, letartóztatva volt, szabadon menni enged. Kibocsátani a foglyokat. Az ólból, akolból a barmokat, a kalitkából, ketreczből a madarakat kibocsátani. 2) Kiküld valahová. Némely ifjakat tanulás végett kibocsátani a külföldre. 3) Átv. ért. parancsot, rendeletet kiad, hogy hirdettessék, s köztudomásul adassék. 4) Váltót kibocsátani, am. saját váltóban magát fizetőként aláirni, idegenben pedig intézvényezni, azaz fizetés végett másra intézni, máshoz útalni. 5) Új bankjegyeket kibocsátani.