, (kéz-irat) ösz. fn. 1) Széles ért. oly irat, azaz betűk, szavak, mondatok, melyeket valaki önkezével írt. Saját kéziratára ismerni. 2) Szorosb ért. kézzel irt mű, iromány, pl. levelek, költemények, könyvek, stb. különböztetésül a nyomtatványtól. Régi kéziratok gyüjteménye. Valamely nyomtatványt az eredeti kézirat után kijavítani.