, (ki-buzog) ösz. önh. Rokon a kibugyog igével, mert gyökeik buz és bugy ugyanazon természeti hangnak módositott utánzásai; azon fínom árnyalattal, hogy ,kibuzog valamint ,bnzog a természetes kifolyásról értetik, pl. kibuzog a víz a földből, a forrásból; ellenben: kibugyog a bor a lyukas hordóból, a felfordított kulacsból vagy palaczkból, kibugyog a vér a megvágott érből.