, (ki-apad) ösz. önh. Szoros ért. valaminek belseje, öble annyira apad, hogy semmi sem marad benne. Kiapad a kút, forrás, patak, mocsár, midőn minden nedve kigőzölög vagy kifoly. Átv. ért. kifogy. Kiapadt az erszénye. Kiapadt jövedelmének forrása. V. ö. APAD.