, (ki-a-al-t-oz-ik) k. m. kiáltoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Szokott értelemben ugyan am. kiáltoz: de, úgy látszik, hogy emez inkább önakaratú kiáltást jelent, ,kiáltozik pedig am. bel vagy kül erőszak miatt kiált, pl. kiáltozik a megijedt gyermek, a kínzott ember. Így csúsz szoros ért. önakaratilag, pl. a jegen csúszkáló gyermek; csúszik a láb, vagy csúszik az ember is külső erőszaknál fogva, szenvedőleg, pl. a havas, jeges uton.