, (ki-a-al-t-oz) önh. m. kiáltoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. Képzője oz gyakorító értelmü, melynél fogva am. folytonosan ismételve kiált. Örömben kiáltoznak a győzedelmesek. Az erdőben elszéledt vadászok kiáltoznak egymásra. Tárgyesettel am. valakit kiáltozva hí vagy valamit kiáltozva hirdet, mondogat. Öszvekiáltozni az elszéledt társakat. Roszat kiáltozni valaki ellen.