, (ki-fér) ösz. önh. Bizonyos nyilt téren, résen, nyiláson, körön stb. kimenni való helye van. Úgy meghizott, hogy alig fér ki és be az ajtón. A nagy szarvu ökör nem fér az istálóból, hogy szarvát meg ne üsse. Ordított, kiáltott, amint csak a száján kifért. Ki nem férne a német szó torkából. (Népd.). Annyi ember van a templomban, hogy egy óráig sem férnek ki. Ha ki nem fér az ajtón, majd kifér a kapun. Átv. ért. Ezen néhány szó kifér egy sorban, am. egy sorban van helyök. V. ö. FÉR.