, KIÁLLHATLAN, (ki-állhat[at]lan) ösz. mn. Átv. ért. mit eltürni, elszenvedni nem lehet, minek engedni kell, mi előtt mintegy végig állhatatosan megmaradni lehetetlen. Kiállhatatlan bűz, melegség, gőz. Kiállhatatlan fájdalom, kínszenvedés. Különösen emberre alkalmazva jelent olyat, kinek visszataszító természete, erkölcse, magaviselete van, kivel megférni, együtt lakni lehetetlen. Kiállhatatlan házastárs. Határozóként am. kiállhatatlanul.