, (ki-adó) ösz. fn. 1) Általán személy, ki valamit v. valakit kiad. V. ö. KIAD. Különösen 2) Hatósági tisztviselő, ki a hatósági határozatokat, rendeleteket följegyezve az illetőkkel közlés végett tovább adja. 3) Személy, ki valamely tudományos, vagy müvészi munkát nyomtatás által saját költségén, vagy mint vállalkozó közzé tesz. Kiadót keresni valamely kéziratnak. Verseinek nem talál kiadót. 4) A kártyajátékban am. kijátszó. 5) A népies házassági szerződésekben, különösen kézfogó alkalmával a leánynak vagy özvegynek násznagya, kitől a házasulandó férfi számára az úgynevezett kérő násznagy a nőt kéri. Így neveztetik maga ezen szertartás, és a vele járó lakoma is a menyasszony szüléinek házánál.