, igekötő, és ih. általán am. bizonyos térből, körből, helyből elhajló, eltérő irányban. Tehát a k itt is elhajlást jelent. Ellentéte be. Erdélyiesen, és némely régi irók szerént kü, honnan kün, künn, kül, külső, küvül erednek, melyeknek ellentéteik: ben, benn, bel, belső, belül. A kün, künn, küvül szokottabban: kin, kinn, kivül. Ellenben a kil, kilső csak tájbeszédben, s némely régi irományokban fordúl elé; kilül, (a régi magyar Passióban: külöl) helyett országszerte kivül (a Tisza mellett: kivel is) divatozik. Fokozva kiebb v. ki-j-ebb v. kilebb v. külebb. Minthogy ezen ki alatt a távolodás vagy távolitás fogalma lappang, rokon vele a lágyabb, a lovat mozgásra, menésre nógató hi! indulatszó, pl. Hi fakó! mozogj, menj fakó. Másfelől a kü-nek megfelel a disznót űző, távolító hü! A hi távolitóhoz közel áll a szláv wi, pl. widal = kiadni, wibirat = kiválogatni, wihnat = kihajtani. A hellén: εκ, εξ, és latin ex, persa ez szinte rokonok ezen ki szóval; ide számitható εικω, (engedek, tovább állok) ige is. A régieknél néha találjuk kive v. küve alakban, melyekben a ve egyezik a ,hova szó va képzőjével. Azon állitás, hogy ez volna az eredeti alak, nincs igazolva, hiszen a legrégibb bibliaforditásokban sehol elé nem fordúl; s ugyanazon nyelvemlékben sokszor egyszerre találjuk mind a ,ki mind a ,kive alakokat, pl. a Carthausi névtelennél a 81. lapon (Toldy F. kiadása). 1) Tulajd. ért. am. bizonyos térnek, körnek, helynek belsejéből távolodva vagy távolítva. Ki s be. Egyik kimegy, a másik bejön. Se ki, se be, mint az ablakfa (km.). Kivenni valamit a zsákból. Kimenni a házból. Kiszökni a várból. Kirakni a ruhákat a szekrényből. "És kiveték őtet a város küvől. "Kieredvén megyen vala a kietlen helyre. (Münch. cod.). 2) Ami együtt volt, azt széthelyezve, elválasztva, tehát egymástól távolitva. A kalmár kirakja áruit. Pénzt osztani ki a szegények között. Kifejteni hüvelyéből a babot. Kibontani a kévét, batut. "Kimennek vala kedég az ördögök sokakból. "És kinyojtván Jézus kezét, illeté őtet. (Münch. cod.). 3) Az elrejtettet, elzártat eléállitva rejtekéből, tudomásra, napvilágra hozva. Kibeszélni a titkot. Kinyomtatni a kéziratot. Kihiresztelni valamit. Kitárni a kaput. Kigondolni, kitalálni valamit. Kitárni a kaput. Kigondolni, kitalálni valamit. "És kihirhevék ő hire mend Siriában. Münch. cod.). 4) A kedélyre vonatkozólag am. a kedves, vagy kedvetlen érzelmeken mintegy túlesve, túlmenve. Kisírni-, kibúsúlni-, kipanaszolni-, kiharagudni magát. Kimulatni-, kivigadni-, kiörülni magát. Kiállani a fájdalmat, kinszenvedést. Kibékülni valakivel. 5) Valaminek végére járva, tehát mintegy kimenve, távozva belőle. Kialudt a gyertya, azaz nincs benne többé tűz. Kiégett a pipa. 6) Valamit teljesen, tökéletesen végrehajtva, azaz a munkán mintegy túl esve, túl menve. Kicsinálni, kidolgozni, kikészíteni valamit. Kifürkészni, kikutatni valamit.
Értelmének több árnyéklatait lásd az egyes ki összetételek alatt.