, régies indulatszó, megfelel a latin quam, góth hwaiwa, hwan, (honnét a német wie, svéd hwi) szanszkrit: kaip stb. pl. Ki hamar elmulik minden! Ki sok kemény fának lágy a gyümölcse! (Faludi). Jaj ki nagy bánatom! hogy szivem hervasztom (1672. évből. Thaly K. gyüjt.). A dunántúli nyelvjárásban Vass József szerént ma is divatos: vajki! pl. vajki jó! e helyett vajmi jó! Ki nehéz mindennek eleget tenni. (Szabó D.). Vajki (= vajmint) szeretném (Ugyanaz). Egyébiránt vajki! szokottabban: vajmi, v. csak: mi! pl. (Vaj)mi édes a visszaemlékezés! (Vaj)mi kevés örömet élvezünk! (Vaj)mi keserves állapot ez a miénk! Különösnek látszhatik, hogy értelemre nézve a ki indulatszóval teljesen megegyezik a be! v. beh, ha t. i. itt a ki annyi volna mint ex, a be pedig am. intro; de ezen alapértelmek itt föl nem tehetők, hanem a távolitó ki és vágyó ki, másfelől a beható be és vágyó be csak mint hasonhanguak (homonymak), de nem mint hasonjelentésüek tekintendők. A vágyó be szóban a fuvás az alaphang, mely beh alakjában mind a b ajakhanggal, mind a h-val kifejeztetik; a ki szó pedig ez értelemben is, a mi vagy mely fölcseréléséből eredett, mint a névmásoknál. V. ö. KI, (4).