, (kez-es) fn. tt. kezes-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Általán, aki másért kezét, azaz igéretét adja, vagyis ki másnak mintegy kezébe, hatalmába biztositékul adja magát vagy ajánltatik valaki által. Különösen 1) Oly személy, ki, mint mondani szokás, másért jót áll, pl. lekötelezi magát, hogy valakinek adósságát lefizeti, ha az nem képes ezt tenni. Ha veszni akarsz, légy kezes másért. (Km.). Kezes fizess. (Km.). 2) Ki erkölcsi vagy anyagi biztosítékot nyujt a felől, hogy bizonyos személy meg nem szökik, vagy kellő időben az illető hatóság előtt megjelenik. 3) A népek közti szerződésekben, békekötésekben kijelölt bizonyos személy, ki a szerződés biztositásaul az ellenfél kezébe adatik, máskép: túsz. E szóról Molnár Albert szerént sajátságos kiavult kifejezések: kezest vesz, (satis accipit), azaz kezest fogad el, kezest adat magának; kezest vet, (satisdat.)