, (kez-es) mn. tt. kezes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Akinek vagy minek keze van. Kezes útmutató. 2) Mondják állatról, mely szelíd vele-bánás által kézhez szokott, a hozzá nyulástól nem fél. Kezes ló. Kezes csikó, kezes bárány. 3) Kezes ökör, a járomban am. kéztől, t. i. jobb kéztől való ökör. V. ö. HAJSZOS. 4) Átv. ért. lopogató, csillegető, enyves kezü, kinek amit szeme lát, keze ott nem hagyja. Kezes cselédtől nehéz ovakodni.