, (kez-d-ő-öd-ik) belsz. m. kezdőd-tem, ~tél, ~ött. Ami külső erőszak nélkül, legalább látszólag, s mintegy önmaga erejénél fogva, önmagára visszahatva ered, vagy indúl meg s fog a működésbe. Kezdődik a förgeteg, eső, zápor. Kezdődik a tavasz, nyár, ősz, tél. Kezdődik a tanácskozás, harcz. Csak most kezdődik a hadd el hadd. Ezen igealakot az általánosan elterjedt szokás szerént külszenvedő értelemben is használják, kezdetik helyett, mely a nép nyelvén ritkán fordúl elé: Kezdődik a szántás, vetés. Kezdődik a szüret. Kezdődik az aratás. Egyébiránt ezeket is lehet akként értelmezni, hogy a szántás, vetés, aratás, szüret mintegy személyesítetteknek vagy öntevékenységü lényeknek gondoltatnak, mint az évszakok is.