, (kez-d) áth. m. kezd-tem v. ~ěttem, ~tél v. ~ěttél, ~ětt, htn. ~eni v. ~ni. A kezdtem, kezdtél, kezdtünk stb. és tárgyi ragozásnál: kezdted, kezdte, kezdtük stb. alakokban a kiejtés a d mássalhangzót a három mássalhangzó torlódása miatt elhagyja, mintha volna: keztem, keztél stb.). Gyöke egy a tagot jelentő kez v. kéz szóval. V. ö. KÉZ. Szoros ért. am. valamire kezét tevén, munkába veszi, vagy mozgásba hozza, megindítja. Ezen értelemnek felel meg a menést, eredést, mozdulást jelentő latin ordior és adgredior (,gradior szótól), és az initium (,ineo szótól), a hellen αρχομαι (ερχομαι mellett), a német beginnen (ginnen, azaz gehen szótól. Adelung). Különösen 1) A többi között elsőben tesz valamit. Ő kezdi a munkát. A futást te kezdetted. A pört ő kezdte, nem én. 2) Bizonyos dolognak elejét teszi, csinálja. Csak most kezdettem meg az olvasást. Ma kezdik a szántást, a kapálást, a szüretet. Rákezdeni valamit, am. elkezdeni. Rákezdeni a nótát, tánczot. Rá rá kezd az eső, am. elhagyja, ismét kezdi. Ki soha sem kezdi, soha sem végezi. (Km.). Tüzesen kezdeni, fagyosan végezni. (Km.). Nem csak ki jól kezdi, hanem jól is végzi, érdemel dicséretet. (Km.). Jobb alant kezdeni, és fönt végezni. (Km.). Gyakran mint közép, vagy önható ige tárgyeset nélkül használtatik. Az öreg elkezdett sírni, s a többi követte. Jó idő kezd lenni. 3) Átv. ért. és önhatólag am. valamibe v. valamihez fog, kap, tehát mintegy kézzel indúl feléje, hozzája vagy megy bele. Ezen értelemben megfelel neki a hellen επιχειρεω (χειρ), a latin incipit (a capiendo), a német anfangen (fangen). Iráshoz, olvasáshoz kezdeni. Épitésbe kezdeni. Hozzákezdeni a szántáshoz, vetéshez, aratáshoz. Belekezdeni a nyomtatásba. Innen, midőn valamit kezdünk, a cselekvés viszonyban áll egy más cselekvéssel, vagy a cselekvésnek eleje annak folytatásával és végével; midőn pedig valamihez kezdünk, akkor azon viszony fejeztetik ki, mely a cselekvő alany, és a teendő tárgy között létezik.