, fn. tt. kez-et, kicsinyítve: ~ecske. A többes számban és személyragok előtt szintén megrövidül: kezek, kezem, kezed, keze stb., továbbá ezen származékokban: kezd, kezel, kezes, kezetlen, kezű, keztyű; ide tartozik az összetett kezkenő. Innen eredetileg: kez, mint a Müncheni codexben is. Legközelebb áll hozzá rokonnyelvekben a tatár kezi, keszi, ked, kát, és persa gez (Beregszászi). Hasonlók hozzá továbbá az osztyák ket, kot, cseremiz kit, finn käsi, eszt kässi, lapp kät, käta, gietta, szürjän ki, hellen χειρ. A török el a magyarban hangra nézve inkább öl névszóval egyezik. Mi ,kéz szónak eredetét illeti, valószinü, hogy a magyar ezen tag nevét izegő, mozgó tulajdonságától nevezte el, mert megvan benne mind a ke vagy ge (= eg) gyakorító, mind az ez, módosítva: ecz, es, ezs, esz, ed, et, iz, is, izs, isz, id, it sok szavainkban izegést, mozgást jelentő gyök, mint: bezeg (mozgó kilincs), pezder, pezderkedik, vezet, kecze, keczél, keczmereg, keczke, esik, pezseg, feszeleg, iczeg, biczeg, ficza, viczkos, izseg, vizsla, kisa, küzd, iszamodik, iszkódik stb. A kéz t. i. egy középpont körül szüntelen izegő, mozgó, a láb pedig tovább haladó tulajdonságától látszik elnevezve lenni. A görög χειρ és szanszkrit harana szókat a nyelvészek a szanszkrit hri vagy har gyöktől származtatják, mely am. fog, megfog. A német Hand szóról is azt tartják némelyek, hogy az hindan régi igétől eredett, mely góth nyelven: hinthan, és szintén azt teszi: fogni. Figyelmet érdemel, hogy a magyar ,fogni a régieknél számtalanszor eléjön ,kezdeni értelemben, mintha e két szó eredetileg egy jelentésü volt volna. 1) Széles ért. azon egyforma alkotásu két tagja az embernek, mely a vállpereczből kinyúlva, egész az ujjak végeig hat, s egyik-egyiknek külső főbb részei: a kar, könyök, kézszár, kézlap (melynek felső része: kézfej, alsó része: tenyér), és az ujjak. 2) Szoros ért. azon tagrész, mely az alkarnak csuklójától az ujjak hegyéig nyúlik, melynek fő részei: kézgyökér, kézfej, kézhát, tenyér és ujjak. A ragadásra, fogásra görbített ujjú kéz: marok; a csomóba szorított kéz, melyen az ujjak a tenyérbe behajtva vannak: ököl. Jobb kéz, bal kéz. Kis, nagy, rövid, hosszú, széles, keskeny, erős, gyönge kéz. Egy kéz v. fél kéz. Csonka kéz. Kézbe fogni, venni, szorítani, kézben tartani valamit. Kézzel, lábbal hánykolódni. Kezet, lábat vasra verni. Kéznél fogva vezetni a vakot, a kisdedet. Kézzel ide-oda hadarászni, kapkodni, ütni. Kezet csókolni. Kézzel nyúlni valamihez. Kezét kitörni, kificzamítani. Kezet mosni, törölni, morzsolni, dörzsölni. A kezeket fejre kulcsolni. Hátrakötött kezekkel hajtani a rabokat. Se keze, se lába. Kézről kézre adni valamit. Ez a pohár bújdosik, kézről kézre adassék. (Bordal). Minden embernek maga felé hajlik a keze. (Km.). Kéztől ütni valamihez, am. oldalirányban. A népbabona szerént, ha a boszorkányt kéztől ütik kantárral vagy fékkel, lóvá változik. Valakivel v. egymással kezet szorítani: barátság, vonzalom vagy jóakarat jeléül egymásnak kezet adni, s azt kölcsönösen gyöngéd szoritással illetni. Ékszer a kézen.
"Mikor arany kötő fénylett kezeteken,
S terměszeti rózsák nőttek képeteken.
Ányos Pál.
3) Valamint egyéb tagokat, úgy különösen a kezet igen gyakran képes és átv. értelemben használjuk, midőn az a) Munkára, munkássági erőre, tehetségre mutat. Két kézzel fogni a munkához, am. kettőztetett erővel, iparral. Kötve vannak kezei, am. nem működhetik. Üres kézzel kezdeni valamely mesterséget, üzletet, am. kellő eszközök hiával. Kezét öszvedugni; kezét zsebébe v. kebelébe dugni, am. tétlenül, dologtalanul vesztegleni. Zsebében keze, ölében lába, vagy kebelében keze, egymás mellett lába. Egyik kéz a másikat mossa, vagy kéz kezet mos, am. egyik segít a másikon, vagy egyik átnézi, védi a másiknak jogtalan tetteit, hogy ez is ugyanazt tegye vele. Rajta hagyta keze szenyjét, am. sokat forgatott valamit a kezében a munka vagy kidolgozás alatt s jelesen hajtotta végre munkáját. Különbözik: reátörli keze szenyjét: elpiszkolja, becsét csökkenti, amihez nyúl. b) Igéretnek, fogadásnak, szerződésnek, barátságnak, áldásnak jele. Kezet adni valamire v. valamihez. A jövendő házastárssal kezet fogni. Egymással kezet fogni. Kibékülésül kezet nyújtani. Áldáskép kezét valakinek fejére tenni. Jobb kézre, bal kézre házasodni. Egy kézre dolgozni: egy czélra (jó vagy rosz értelemben). Itt a kezem; és add ide a kezedet: a szóval tett és kézadással megerősített igéret szent előttem, mlnt ősapáink idejében. c) Ügyességnek, önállásnak jele. Ezen műnek, munkának se keze, se lába. Valakit saját kezére bocsátani. Maga kezére dolgozni. Ez nagyon kezemre van. Nem esik kezemre v. kezem ügyébe. d) Hatalomnak, erőnek, birásnak jele. Mindnyájan Isten kezében vagyunk. Reánk sulyosodott a sors keze. Kézre keríteni a tolvajokat. Kezét rá tenni, v. (Szabó Dávid szerént:) kezet vetni valamire, am. birtokába venni valamit, valamely jószágot. Kezeit más vagyonára tette. Ellenség kezébe esett, jutott. Ki nem kerülöd kezemet. Kezébe keríteni. "Deli Kortván béget kezünkbe kerítsük. Thúry György 1548-ban. (Thaly K. gyüjt.). Most adott Isten kezemre, most élek veled kedvemre. (Népd.). Más kezéről elütni, másnak birtokából, mint mondják: maga kezére játszani, maga részére nyerni, szerezni. Hatalmas kézzel tartani, igazgatni a kormányt. A rablók kezéből menekülni. Enyves, hosszu, ragadós, szurkos kezű, ki lopással szerez magának, ki, amint mondják, könnyen kezében felejt valamit, vagy amit szeme lát, keze ott nem hagyja. e) Segítségnek, védelemnek jele. Az ügyefogyottnak, üldözöttnek kezet nyújtani. Kezét levenni valakiről. f) Jelenti magát a működő személyt. Sok kéz, sokat tesz. Sok kéz hamar kész. Áldott a sok kéz, átkozott a sok száj. (Kmm.). Jó kezekre bizni az ügyet. Rosz kezekben van az ország kormánya. g) Divatban, munkában lételnek jele. Könyveid köz kézen forognak. Sok kézen általment, mint a kopott pénz. (Km.). h) Jelent irói, rajzolói, műtétező tehetséget. Könnyü, gyors, ügyes, nehéz, lassu kéz. Ügyetlen kezü seborvos. i) Különösebb szólásmódok és közmondatok: kéz alatt e helyett: titkon v. titokban, úgy látszik a német unter der Hand utánzása. Valakinek kezére adni: valakinek czéljához, kivánságához képest a dolgot ráhagyni, rábízni. Valakivel keze sulyát éreztetni: boszúállás vagy büntetéskép hárítani valakire valamit. Kezet foghatnak (rosz értelemben): egy húron pendűlnek, egyiknek a másik szemére nincs mit hánynia. Egy kézzel épít, mással ront. Minden embernek jobban hajlik a keze maga felé: kiki közelebb van magához, kitkit a saját java, előmenetele érdekel leginkább. Mit kézzel ér, nem hajitja bottal; máskép: amit kézzel érsz, ne hajigáld azt fával v. nem kell azt fával hajigálni: amit kevesebb munkával vagy erővel végezhetsz, ne keresd a sulyosabbat. Kézhez adni v. szolgáltatni: általadni. Kezére adni: valamiben segitségére lenni. Egymás kezére adni: egymást közösen segíteni. Kézzel lábbal azon lenni: minden igyekezettel. Nem akarok senkinek keze lába lenni: nem akarom hogy valaki velem, különösen munkámmal teljesen szabadon rendelkezhessék. Kis ujjad mutatod, egész kezed kéri: mindig többet követel. Mit jobb kezed müvel, ne tudja meg a bal. Kéz után keletlen, lapát után sületlen, olyan, mint a roszul sült kenyér, mondják oly dologról vagy vállalatról, mely roszul kezelve bukott meg.