, (kez-d-et) fn. tt. kezdet-ět, harm. szr. ~e. 1) A cselekvésnek, dolognak, munkának eleje. Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet. (Teremt. K. I. 1.) "Mert tudja vala kezdettől fogván Jézus, kik volnának hiendők. (Müncheni cod. János VI.). Az ütközet ágyuzással vette kezdetét. A szüret kezdete tegnap volt. Minden kezdet nehéz. (Km.). Rosz kezdetnek rosszabb a vége. 2) Bizonyos térnek, sornak, számnak eleje. Itt van a Bakonyság kezdete. Útnak, utczának kezdete. A keresztény korszaknak kezdete Urunk körülmetéltetése napjától vétetik. 3) Valaminek eredete, származata, kiindulása. E város a mult században vette kezdetét. Nemességének kezdetét az Árpádokig fölviszi. E folyónak kezdete a Kárpátokban van.