, a Bécsi és Müncheni codexben többször eléjön, pl. az utóbbiban: "Kevesenné elébb menvén. (Márk. I. fejezet). "Nyugodjatok meg kevesenné. (Márk XXVII.). "Hogy e földtől kevesenné eltávoztatná (t. i. a hajót. Lukács V.). Kevesenné vártatván (Lukács XXII.). Mindenütt ,kevessé helyett; tehát am. keves-ennyivé vagy a vé rag, mint gyakran a régiségben, csak é-vel keves-ennyié, összébbhúzva: keves-ennyé = kevesnyivé = kevessé. De eléjön melléknév alakban is: "Méglen kevesenné ideiglen vagyok tüveletek. (János VII.). Másutt: ig, iglen raggal: kevesenneiglen (Ján. XIV.). Itt tehát ,kevesennyi azt teszi: ,kevesnyi. ,Annyi ,ennyi ugyancsak e codexben eléjön az egyszerű ,nyi helyett, pl. azannyi (= az-nyi = annyi), ezennyi (= ez-nyi = ennyi): "kikelvén gyümölcsözött száz azannyéat (Lukács VIII.) "Ime ezennyi esztendőkben szolgálok teneked (Lukács XV.); melyekben az és ez kettőztetve állanak. A Góry-codexben is eléfordúl: kevestönnyi (kevest-ennyi, melyben a ,kevest határozóilag áll s am. keveset) szintén ,kevésnyi (= csekély) értelemben: "És az kevestönnye szent penitencia, kit az gyontó pap hagy az bínös embörnek. Másutt: keveskönnye = keveske-ennyi. A régi magyar Passióban határozóilag: "És egy kevestenne ő lelke megörvende (145. l. Toldy F. kiadása).