, (ke-v-es-el) áth. m. kevesel-t v. keveslětt, htn. ~ni v. kevesleni. 1) Valamit kevésnek tart, mond, állít. Ily nagy városra nézve keveslem a tanulók számát. 2) Valamit nem elégel, azaz kisebb számunak, mennyiségünek tart, mint szükséges. Keveselni az ételt. 3) Csekély becsűnek tart. Mai korban sokan keveslik a ,tekintetes czímet. V. ö. KEVES.