, KEVESSÉ, (ke-v-es-vé) ih. Tájdivatosan: pl. a székelyeknél is: kevésség (ke-v-es-vé-ig). 1) Tulajd. am. kevesre változva vagy változtatva. Elébe jöhet ,egy szó is. Kevéssé v. egykevéssé megsoványodott, am. keves soványságura változott. 2) Keveset, nem sokat, kis mértékben, kis számmal. Kevéssé sima orru. Várakozzál egy kevéssé. Kevéssé könnyebb vagyok, mint taval.
"Nézzünk egy kevesség érdemes mellyébe,
Nem találunk ennek hibát erkölcsébe.
Ányos Pál.
Fokozva: kevésbbé, legkevésbbé, (vagy a nehézkesség miatt a kimondáshoz jobban alkalmazkodva: kevésbé). Kevésbé szép. Kevésbé rosz. Legkevésbé sincs igazolva. Használják röviden is: kevessé, kevesbbé, legkevesbbé.