, (kev-er-ěg) önh. és gyakor. m. keverěg-tem, ~tél, kevergětt, htn. ~ni v. kevergeni v. kevergni. 1) Körös, örvényes vonalban forog, mozog. Kevereg a hajszolt gulya, ménes. 2) Bonyolodik, zavarog, vegyül, keresztülkasul mozog. Keveregnek a szállongó varjak, seregélyek. 3) Mondjuk a gyomorról, midőn émelyeg, s mintegy forogva hányásra, okádásra készűl. Kevereg a gyomrom. V. ö. KEVER, KAVAROG.