, (ket-t-ő-öz-tet-és) fn. tt. kettőztetés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, mely által valamit kettőssé teszünk, vagy egyszerűbben: kettőzünk. V. ö. KETTŐZTET. Az egyes beszédrészek kettőztetései igen szokottak és gyakorító értelemben nagyon élénk festői képeket alkotnak a magyar nyelvben. Több példáit láthatni IKERSZÓ alatt és az ,Előbeszéd 1478 lapjain. Ide tartozik az igekötők kettőztetése is: meg-megáll, ki-kitekint, vissza-visszanéz, be-behörpent stb.; sőt maguké az igéké is: várván vártam, folyton foly, futva fut, menten megy, melyekhez hasonlók mind a népnyelvben mint a régieknél sokszor jönnek elé. Így a költőknél is.
"Ami szeretetünk pedig most is égten ég.
Faludi Ferencz.
"Azon keménységben mentem megyen vala.
Istvánfi Pál.
"Sőt sebben, sőt kínban újúlton újúlok.
Gr. Zrínyi M.
"Napról napra veszten vész.
Rimay János.
"Vágyton vágy a fellengő ifjú tűz.
Kisfaludy K.
"Forrton forr a harcz.
Ugyanaz.
"Futva fut; de bármi gyors futása,
Vele száguld keble óriása.
Vörösmarty.
"Szép szivárványt a magasban
Nézi-nézi és halad.
Arany J.
Példák az igekötőkre;
"Mit jelent ez? az erős szél
El-elkapta a hangot.
Kisfaludy S.
"Sikos a föld és alóla
Ki-kisikamlik a föld.
Arany J.
"Ott fejéről fövegét is
Le-lekapja valami.
Ugyanaz.
"Ott fehéren a sürűből
Rá-rábukkan egy fatő.
Ugyanaz.
"El-elrepül vágyó lelkem titokba.
Lévai.
"Vándor utamból vissza-visszabájol
Oly sok szent emlék, annyi hű kebel.
Ugyanaz.
"Szikrája volt már alvó lángnak ez,
Mely hamviban még föl-föléledez.
Vachott Sándor.
Igehatározóra:
"Remegve, ah, keblemhez ő
Jobban jobban szorúl.
Kölcsey.