, (ki-es-ség) fn. tt. kiesség-ét, harm. szr. ~e. Érzékekre, kedélyre gyönyörködtetve ható, kellemes tulajdonságok, melyeknél fogva valamit kiesnek mondunk, s azt mint olyan élvezzük. E völgynek kiességét a csörgedező patakok, buja rétek, sürü ligetek, csinos nyári lakok, régi várromokat mutató szomszéd hegyormok szerfölött emelik.