, (ket-t-ő-öz-ő) fn. tt. kettőző-t. Arató munkás, kit az aratógazda úgy fogad, hogy kétféle munkát végezzen, t. i. arasson v. kaszáljon, és kévéket kötözzön. Az egyszerü munkát végző többi aratók: cselédek. Némely tájakon kettőzőnek mondják általán az aratógazdának cselédeit, segédeit, talán azért, mivel a kapott részt kétfelé osztják, bizonyos mennyiségü részt t. i. maga a gazda tart meg, a többit pedig a kettőzőknek adja. Mások szerint am. kötöző.