, két-kěd-ik k. m. kétkěd-tem, ~tél, ~ětt. 1) Kettő között haboz, választani nem bír, magát elhatározni nem tudja. Kétkedik, mi tevő legyen, aláirja-e nevét, vagy ne? 2) Szélesb ért. határozatlan állapotban szenved, nincs teljes bizonyosságban valami felől. 3) Valamitől vonakodik, fél, tartózkodik. Kétkedik a tengerre szállni, csatába ereszkedni.