, (ket-t-en v. ket-t-ő-en) ih. Két számmal, párosan. Ketten voltak, hárman lettek. (Km.). Ketten sétálunk. Ketten esztek. Ketten laknak. Éljünk mi ketten, eb anyja a harmadiknak. (Ivó km.). Megkettőztetve: ketten-ketten, am. több részletben vagy csoportban, de mindenik csoport párosan. Az intézetbeli növendékek ketten-ketten mennek sétálni. Eresztette azokat ketten és ketten. (Münch. cod.).