, (ket-t-ő-öz) áth. m. kettőz-tem, ~tél, ~ött, par. ~z. 1) Valamit még egyszer oly mennyiségben ad vagy vesz, vagy tesz stb. Kettőzni az adagokat. Kettőzni a napszámosok díját. Kettőzni a terhet. 2) Kétfelé oszt. Kettőzni a zsúpot, am. a födelezésre használt zsúpcsomót kétfelé osztva kötni, mit a zsúpverők ,báb-nak mondanak. 3) Az aratásban kettősmunkát tesz, t. i. arat v. kaszál is, kötöz is.